A vadkacsa fajtája a Krokhal széles körben elterjedt Oroszországban és a FÁK-ban. Az egyének nagy mérete, megfelelő súlya és kifinomult színükkel az Altaj terület, az Urál, a Chita és az Irkutszk régió vadászai vonzódnak. Ezek a különleges vadon élő madarak télen meleg országokba költöznek; alkalmanként láthatják őket az Azovi-tengeren. Melyek azok a híres eurázsiai kontinens középső övezetének képviselői, és miért kezdtek néhány alfajt felvenni a Vörös könyvbe?
Duck Merganser
A faj megkülönböztető jellemzői
A Krokhal kacsa megjelenésében és méretében kicsi lútra hasonlít. Súlya 1 és 2 kg között van, a test hossza eléri a 65 cm-t, és a szárnyak szélessége közel egy méter (87-92 cm). Ennek a fajnak a madarak családjai, amelyek képesek harcolni egy kis ragadozóval való találkozás során. A hideg évszakban nagy állományokba kóborolhatnak, hogy fennmaradjanak.
Miután megvizsgálta a madár fényképét az interneten, könnyű észrevenni a következő jellemzőket:
- A szárnyakon egy speciális fehér „tükör” található, amely nagyon jól látható a szürke szárny háttérében, amely megkülönbözteti ezeket a madarakat minden másuktól.
- A hímeknek fekete fejük és a nyak teteje van, amely zöld fényű, fényes napfényben fémes hatású. A hátsó rész fekete, a farokhoz közelebb pedig szürkés. A test többi része fehér, rózsaszín árnyalatú. Fontos: a drake megváltoztatja színét, mert ez másodlagos nemi tulajdonságuk, amely lehetővé teszi számukra a szaporodás lehetőségét.
- A nőstények könnyen megkülönböztethetők vörös vagy barnás fej és nyak között. A nőstényeknek fehér torok, hátul szürke és szürke.
- A mergános csőr élénkvörös, végén horogba hajlik.
- A kacsa fején figyelemre méltó címer található.
Érdemes megjegyezni, hogy a hosszú orra és a nagy merganser különbözik minden képviselőtől. Színe közvetlenül függ az évszaktól. Tavasszal világosabb lesz a télhez képest (a természet által meghatározottak szerint), de nyáron a szín elhalványul, és ősszel teljesen tompává és észrevétlené válik. Ezért olyan nehéz megkülönböztetni a nőstényt a férfiaktól a hideg évszakban.
Vízimadarak élőhelye
A Krokhal kacsa nemcsak tenyész madár, hanem vándorló madár is. Nyáron szeret élvezni az eurázsiai kontinens központi sávját. Tavasszal ezek a madarak repülnek az elsők között, amint a féreg megjelenik. A vízimadarak képviselői csak a szélsőséges hideg időjárással érkeznek a télhez, ami a víztestek befagyását vonja maga után.
Alapvetően a kacsák képviselői szeretnek fészkelni erdős helyeken, bár a hegyek hasadékánál és még a part menti területeken is láttak karikát. Ezt a hatalmas élőhelyet számos alfaj okozza. Nyáron a madarak nemcsak az eurázsiai kontinens, hanem Észak-Amerika központi régióit is kitöltik, télen pedig az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán partjaira költöznek, és Kína déli részén is megtalálhatók (főleg ha vannak hal).
Fontos: ha a tél viszonylag melegben tart, és a tározó gyors szakaszát nem borítja vékony jégréteg, akkor a madár nem hagyja el kedvenc fészkelőhelyét.
A vízimadarak táplálása
Minden alfaj kacsa étkezésének alapja a hal, prioritás:
- Lazac.
- Csuka.
- Csótány.
- Pér.
Télen ezek a madarak táplálkozhatnak heringből vagy tengeri halból, és néha bogaraknak, férgeknek, rákoknak és akár puhatestűeknek is táplálkozhatnak.
Szexuális érettség és nemesítési jellemzők
A kacsa kb. 2 évvel eléri a pubertást. Az udvarlás során a hím állandóan úszik a nőstényért, mellkasát a vízhez nyomva. Szeretett figyelmének felkeltése érdekében élesen fel kell emelnie testét a vízfelszín fölé, kinyitnia a szárnyát, majd klasszikus pózot felvetnie, hangos hangot adva. Az ilyen játékok kívülről nézve elég lenyűgözőnek tűnnek. Mellesleg, a turisták néha csak ilyen pillanatokat rögzítenek fényképeken és videókban.
Általában az egyik tengelykapcsolóban lévő kacsa legfeljebb 12 tojást hozhat a fészekben, és körülbelül egy hónapig keltetheti őket. Az inasok születése után meleg helyen maradnak, legfeljebb két napig. Azonnal pubesszik, és már az első kijáratkor követik anyájukat a vízhez, sőt meg is próbálnak merülni. Az első héten a csecsemők elsősorban a rovarok táplálkozásáról készülnek, amelyek a víz felszínén vannak, de egy hét múlva elkezdenek sütni, és áthaladnak a vízen, szinte úgy, mint egy felnőtt.
Körülbelül 3 hónap elteltével a kiskacsák teljes repülést kezdenek, de ha a kacsák ülő életmódot követnek el, akkor a kiskacsák 80 napos koruk elérésekor repülnek, és vándorlóak 50 után.
Fontos: kedvező feltételek mellett a kacsa akár 15 évet is élhet, ülő életmód esetén ez a időszak elérheti a 17 évet.
Mergansers alfaja
A természetben a tartósított vízimadarak kacsa négy változatával találkozhat:
- nagy merganser;
- hosszú orrú merganser;
- pikkelyes merganser;
- bukómadár.
A képen a fajtájuk jellegzetességei miatt nagyon rágónak néznek ki.
Leggyakrabban a fajta képviselőjét láthatja, akinek a neve nagy merganser. Meglehetősen nagy súlyú (télen akár 2 kg). Talán ez teszi a vadászat legérdekesebb tárgyává. A nagy merganser főleg csendes tavakban és folyókban él, az északi taiga közelében.
Mint korábban említettük, a merganser kacsafajoknak a természetben más képviselői is vannak. Például közepes vagy hosszú orrú merganser (a leghosszabb és legélesebb csőrrel és rövidebb testhosszú, ami megkülönbözteti a rokonokat). Ez a faj elsősorban Eurázsia tundrájában és erdőiben él. Gyakran összekeverik egy olyan alfajjal, mint például a pikkelyes merganser.
A Scaly Merganser elsősorban a Távol-Keleten és Kínában található. Nagyon kevés képviselő maradt, mintegy 1,5 ezer párok. Ez volt a vörös könyvbe való felvétel oka.
Kiváló merganser (kacsa) - Közös merganser
NAGY KERET (kacsa-pár)
A kacsák családjában még egy példányt szeretnék kiemelni - Lutok. A legkisebb méretű a merganser kacsa többi képviselője között. Fontos, hogy ez az alfaj elsősorban a cserjések és a fák között éljen.
A vízimadarak kacsáinak érdekes képviselői morzsolódtak, mivel ízlésesek az élelmiszerek miatt, könnyen megtalálnak helyet fészkeléshez és kiváló munkát végeznek az utódok nevelésével. A pikkelyes merganser szerepel a Vörös könyvben, ezért tilos a rajta vadászni.