A sertések erysipela egy gyakori betegség, amelynek kitörését általában a meleg évszakban regisztrálják. A patológia nem csak az állatokra, hanem az emberekre is veszélyes. Elég gyorsan terjed, és az egész állatállomány halálát okozhatja. A patológia kórokozója ellenáll a környezeti feltételeknek.
Az erysipelas kórokozója
Az erysipelas a fertőző természetes fókuszbetegségek csoportjába tartozik. Akut vagy krónikusan fordulhat elő. Ez a betegség általában 3–12 hónapos egyedeket érint.
Az erysipelas fejlődését az Erisipelotrix insidiosis baktérium okozza. Ez a kórokozó mikroorganizmus mindenütt megtalálható és alkalmazkodik az életkörülményekhez, fokozott ellenállással jellemezve.
A kórokozó a sertéstermékekben legfeljebb 40 napig, a hígtrágyában - 290 napig aktív marad. A talajba eltemetett állatok holttesteiben a baktérium 10–12 hónapig aktív marad.
A fertőzött sertéshús feldolgozási módszerei, például a dohányzás és a sózás, nem ölik meg a kórokozót. Csak magas hőmérsékleten (legalább 70 fok) halt meg. Az alacsony hőmérséklet -7-15 ° között nem járul hozzá a kórokozó fertőtlenítéséhez.
Az Erisipelotrix insidiosis érzékeny a fertőtlenítőszerekre. Fertőtlenítéshez használjon fehérítő (10%), nátrium-hidroxid (2–3%) oldatát, frissen megsemmisített mészét (20%).
A fertőzés forrásai
A sertések erysipelasának kialakulását okozó kórokozó baktérium a beteg állatoktól terjed, amelyek a széklettel és a vizelettel együtt a külső környezetbe ürítik azt. Hosszú ideig tárolják a talajban, trágyában és sertéstestekben.
A fertőzés emellett élelmezés, víz, a sertések gondozására és a helyiség megtisztítására használt tárgyak révén történik.
Az erysipelas átterjedésének fő útja táplálék (széklet-orális).
Egy kis faluban vagy a malacban a baktériumok hordozói lehetnek legyek, amelyek erysipellákkal táplálják a beteg állatok vérét. Az egerek hordozóként is viselkednek.
A koca által táplált malacok ellenállnak ennek a betegségnek, mivel a kolosztrális immunitás átkerül nekik a kolosztrummal.
A patológia klinikai képe
A sertésekben az erysipelas főként tavaszi-nyári időszakban terjesztik, megnövekedett páratartalom mellett.
A fertőző betegség inkubációs periódusa 1-8 napig tart. A tünetek az erysipelasák kialakulásának formájától függenek.
Sertés sertés erysipela ritkán figyelhető meg, és a fertőzött egyének elkerülhetetlen halálával jár. Ebben az esetben az ilyen megnyilvánulások figyelhetők meg:
- a testhőmérséklet 41 fokra emelkedése;
- általános depresszió;
- szívritmuszavar;
- a takarmány megtagadása.
Ebben az esetben a kezelés haszontalan: kb. 12 órával az erysipela első tünetei után az állat meghal.
A betegség akut formája ilyen jelekben kifejezve:
- a testhőmérséklet emelkedése 42-43 fokra;
- étel elutasítása;
- nehéz légzés;
- állandó szomjúság;
- általános gyengeség;
- nehéz légzés;
- kötőhártya-gyulladás;
- a szívizom aktivitásának megsértése;
- székrekedés, majd hasmenés.
Akut formában erysipelastól szenvedő sertéseknél a nyaki és a mellkas bőrének kéké válik, halvány rózsaszínű eritémafoltok az oldalán. Az állatok nehezen mozognak, gyakran egy helyen fekszenek.
A sertések erysipelasának akut formája 2-4 napig tart, és a legtöbb esetben az állatok halálával jár.
Szubakut erysipelas a következő jellemzőkkel jellemezve:
- hőmérséklet-emelkedés 41 fokra;
- általános gyengeség;
- súlyos szomjúság;
- székrekedés;
- kötőhártya-gyulladás;
- a takarmány megtagadása;
- gyulladásos duzzanat kialakulása, amely a nyakon, fején, oldalán, hátán jelentkezik Ez általában a betegség második napján fordul elő, a duzzadó területek jellegzetes alakúak - téglalap alakú, négyzet alakú, gyémánt alakúak. Amikor ezek a képződmények megjelennek a bőrön, a beteg állat állapota kissé javul.
A sertéseknél az erysipelas szubakut formája egy hétig tart, egyes esetekben akár 12 napig is. Időben történő kezelés esetén a betegség a beteg egyének gyógyulásával végződik.
Krónikus erysipelas sertésekben megfigyelhető abban az esetben, ha a kóros folyamat kezdeti szakaszában nem nyújtanak segítséget egy betegnek. Állatok krónikus fertőzésénél a következő tüneteket figyelik meg:
- szívdobogás
- kimerültség;
- fejlesztési késedelem;
- az ízületek deformációja, duzzanatuk és fájdalmak;
- a bőr nekrózisa;
- végtagok izmainak atrófiája;
- sántaság, nehéz mozgás.
A sertések krónikus erysipelas fertőzése ritka. Hosszú ideig a tünetek hiányával jellemezhető. A betegségnek kétféle megoldási lehetősége van: halál vagy gyógyulás.
Diagnostics
Sertéseket szülök az alábbi manipulációk alapján:
- bakteriológiai vizsgálat, amely magában foglalja a kenet mikroszkópos vizsgálatát, az ujjlenyomatok elvégzését, a biológiai vizsgálatot, valamint az erysipelasák kialakulását okozó kórokozó tiszta tenyészetének elkülönítését a vett anyagból;
- agglutinációs reakció;
- a kóros változások azonosítása.
A diagnózis akkor tekinthető megalapozottnak, ha az erysipelas kórokozóját mikroszkóppal detektálják, az erysipelas kórokozójára jellemző tulajdonságokkal rendelkező patológiás anyagkultúrákból izolálják, és ha a kórokozó tenyészeteket elhullott állatok szervéből izolálják.
A diagnózis megerősítése után a kezelést a lehető leghamarabb meg kell kezdeni.
A sertések erysipela kezelése
A járvány kitörésekor korlátozó intézkedéseket kell bevezetni. Ebben az esetben:
- tilos az állatok és a takarmányból származó hús kivitele egy olyan helyről, ahol fertőző betegség kitörését fedezték fel;
- a beteg állatokat elkülönítik és megkezdi a kezelést;
- egy feltételesen egészséges sertést, amely a betegség klinikai tüneteinek nincs, oltják és ellenőrzik egy évtized alatt.
A korlátozásokat csak az összes állat teljes gyógyulása után 2 héttel távolítják el.
A sertések erysipelatous betegséggel történő kezelését a következő módszerekkel hajtják végre:
- Az oltás bevezetése. A erysipelas elleni anyagot minden állatnak beadják, annak gyanúja esetén. A szérumot intramuszkulárisan kell beadni. Az adagolás a sertés súlyától függ. Az újbóli oltást az első injekció beadása után 12 órával, majd hetente naponta egyszer végezzük.
- Az antibiotikumok bevezetése. A szérum hatását a penicillin csoport antibakteriális gyógyszerei támogatják. A beteg sertéseket intramuszkulárisan injektálják olyan gyógyszerekkel, mint a Bicillin-3 és a Bicillin-5. Ezenkívül a sertés erysipelasában a penicillin káliumsó beadása is javallt. A gyógyszereket sóoldattal hígítják és 12 óránként egyszer adják be.
- Gyógyszerek a betegség tüneteinek kiküszöbölésére. A beteg állatok szív- és hashajtószereket kapnak. Ha a sertéseknél szüntelen hányás tapasztalható, nekik metoklopramidot kapnak. Magas hőmérsékleten Papaverine-t vagy Analgin-t adnak be.
- Ha bőrduzzanat vagy foltok jelentkeznek, javasolt a kompresszió. A tünetek elnyomásának legegyszerűbb, de ugyanakkor hatékony módja egy ecetkompresszor alkalmazása. 1 liter 9% -os ecetet 10 liter vízben kell hígítani, a szövetbe oldatot átitatni és beteg állatba csomagolni.
- Erős daganatok esetén ajánlatos az érintett területet porrá krétával megpermetezni, és a tetejére réteg sűrű szövetet fektetni, hogy felöltözhessen.
A sertések erysipela-kezelésének időtartama 5-7 nap.
Előrejelzés
A sertéseknél egy erysipelatous betegség prognózisa attól függ, hogy melyik formában fordul elő.
A legkedvezőbb eredmény a betegség szubakut formája esetén várható, ha a kezelést időben elindították.
Ennek a fertőzésnek az időben el nem kezdett vagy rossz minőségű kezelése a krónikus betegség kialakulásához vezet. Ha ez történik, akkor megfigyelhető az ízületek szisztémás károsodása, és ez befolyásolja az állatok mobilitását.
A krónikus forma nem kezelhető: az ilyen jellemzőkkel küzdő állatok alkalmatlanná válnak további tenyésztésre és etetésre.
Megelőzés
A sertések fertőző folyamatának kialakulásának megelőzése érdekében a következő megelőző intézkedéseket kell betartani:
- malacok kötelező oltása;
- be kell tartania a vakcinázási rendet;
- csak egészséges állatokat vásárolhat bevált állattenyésztő gazdaságokból;
- az újonnan érkezett állatokat legalább egy hónapig karanténban kell tartani;
- az állatok gondozása és a takarmányozás során tartsa be az összes egészségügyi-higiéniai és technológiai követelményt;
- rendszeresen tisztítson sertéseket tartó szobákat;
- az állatok táplálkozását oly módon kell megszervezni, hogy a táplálkozás kiegyensúlyozott legyen, tartalmazza az összes szükséges nyomelemet és tápanyagot;
- szigorúan be kell tartania a sertések levágására és a hulladékok utáni ártalmatlanítására vonatkozó szabályokat;
- fertőtlenítse az élelmiszereket és a vágási hulladékokat, amelyeket a sertések élelmezéséhez kiegészítőként használnak;
- időben végezzen olyan tevékenységeket, amelyek célja a veszélyes betegségek hordozóiként működő mikrobák, rovarok és rágcsálók megsemmisítése.
Az állatoknak teljes életkörülményeket kell biztosítaniuk: az optimális hőmérsékletet, páratartalmat, a helyiség tisztaságát, az ivók és az élelmiszertartályok sterilitását.
A vakcinázás jellemzői
A sertések erysipelasól történő oltása előfeltétele az állatállomány fertőző folyamatának kialakulásának megelőzésének.
Az erysipelas elleni oltást a vakcinázási terv szerint 60-70 napos malacoknak adják be. Az oltás újbóli bevezetését 72-84 napos korban, majd - 100-115 napos korban végzik. A felnőtteknek 5 havonta újra kell oltaniuk.
E fertőző betegség ellen olyan gyógyszereket alkalmaznak, mint például a sertés erysipellák elleni letétbe helyezett oltás vagy a BP-2 törzsből származó sertés erysipelas elleni oltás.
Az injekciós technika az állatok életkorától függ:
- etett kis malacok esetében injekciót kell beadni szubkután egy háromszögbe a fül mögött, és a gyógyszert szubkután is beadhatják a comb belső részébe;
- elválasztás után a sertéseket intramuszkulárisan lehet beinjektálni a fül mögött lévő nyakba;
- Idősebb állatoknál a vakcinát a combban intramuszkulárisan adják be.
A sertések erysipelaja olyan fertőző betegség, amely nem csak az állatokra, hanem az emberekre is veszélyes. A betegség kórokozója ellenáll a környezeti feltételeknek, és képes megmaradni az elhullott sertések testében. A betegség megelőzésének legjobb módja az időben történő oltás.