A talajtakarás egy olyan talajművelési technológia, amely javítja a termékenységet. Ezzel az eljárással megvédheti a növényeket az időjárási körülmények negatív hatásaitól. A talajtakarás rendszerének tanulmányozása után önállóan is elvégezhető.
Mi a talajtakarás?
A talajtakarás a talajvédő technológia a sikeres növénytermesztéshez. Ez a talajkezelési eljárás a 17. század óta ismert. Korábban "talaj menedékének" hívták. Később a "talaj mulcsálása" néven vált ismertté.
A talajtakarás magában foglalja egy speciális védőréteg lerakását a föld tetejére, amely talajból készül. Ez az anyag olyan összetevők keveréke, amelyek megakadályozzák:
- gyomnövényesítés;
- kiszárad;
- a víz és a levegő egyensúlyhiánya a talaj felső rétegében.
A talaj mulcsozása a leghatékonyabb tavasszal. Instabil időjárás esetén gyakran megfigyelhetők olyan hőmérsékleti változások, amelyek károsíthatják a palántákat. Annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a fagyasztás váltakozását száraz időben a nap folyamán, a földet talajjal meghintjük.
A talaj mulcsolását a növények üvegházakból történő ültetése után használják.
Mi a talaj talajtakarásának előnye, miért kellene ezt megtenni?
A talajtakarás komplex hatással van a talajra. A talajtakaró védő rétegének felhordása után a föld felületére:
- a párolgási folyamat lelassul, amelynek következtében a nedvesség hosszabb ideig tárolódik, és táplálja a gyökérrendszert;
- a talaj savassága normalizálódik, amelynek eredményeként jobban asszimilálja a tápanyagokat;
- a gyökérzet ellenállóbbá válik a szélsőséges hőmérsékletektől;
- javul a talaj szerkezete, kondicionáló hatás érhető el;
- a hasznos anyagok hosszabb ideig tartanak a talajban;
- csökkent növények permetezése az öntözés idején;
- javul a növények megjelenése;
- növekszik a talajban hasznos mikroorganizmusok száma;
- fokozott növényvédelem;
- a gyomnövények száma a helyszínen csökkent.
Az érés utáni talajtakarásnak köszönhetően az alacsony bokrok termése nem érinti a föld felszínét és nem rothad. Ennek az eljárásnak a végrehajtása csökkenti a növények gondozásának szükségességét, ezáltal több időt engedve a földtulajdonosok számára.
Hogyan talajtakarók (módszerek és szabályok)?
A talajtakarás módszerét két kategóriába sorolják: a felhasznált anyag típusa és a feldolgozási technológia.
A felhasznált anyag típusától függően a talaj mulcsolását háromféle módon hajtják végre:
- hagyományos;
- szerves talajtakaró;
- szervetlen talajtakaróval.
A feldolgozási technológia szerint a talajtakarást végzik:
- a talaj permetezésének módja;
- burkolóanyagok felhasználásával.
Mindegyik módszernek vannak előnyei és hátrányai.
A talajfeldolgozás módszere a felhasznált anyag típusa szerint
Hagyományos talajtakarás Leggyakrabban használják. Ez a talajművelési módszer nem foglalja magában kiegészítő anyag felhasználását. A föld felületén egy ideiglenes védőréteget lazítással hoznak létre.
A hagyományos talajtakarás „száraz öntözés” néven is ismert. Ennek a módszernek köszönhetően az alsó talajréteg megtartja a nedvességet és hosszabb ideig lehűti, magas hőmérsékleten pedig a párolgási folyamat lelassul. Ezenkívül a lazítás megsemmisíti a gyomokat és biztosítja az oxigén hozzáférését a talajhoz.
A hagyományos talajtakarásnak számos hátránya van:
- a hatás korlátozott időtartama;
- a talaj szerkezetének megsemmisítése;
- csökkent termékenység (gyakori használat esetén).
Szerves talajtakarás magában foglalja a növényi és állati eredetű összetevők használatát egy védőréteg létrehozására. Ehhez az eljáráshoz általában mezőgazdasági munkákból származó újrahasznosított alkatrészeket használnak. A webhely ezen feldolgozási módszerét tartják a leghatékonyabbnak.
Szerves talajtakarás
A talajtakarást az alábbiakkal végezzük: szalma, kaszált fű, fűrészpor, tőzeg, faforgács, aprított fa kéreg, faforgács, humusz, lehullott levelek és kúpok, napraforgó és lenhulladék.
Szerves talajtakarás:
- védi a fagytól és a magas hőmérséklettől;
- hosszú ideig megtartja a nedvességet;
- megakadályozza a kéreg kialakulását az öntözés után.
A talajtakaró kijut a föld körül a növény körül. A réteg magassága 5-7 centiméter. Nyáron a talaj fokozatosan szétesik és keveredik a talajjal, tápanyagokkal gazdagítva.
A védő réteget nem teheti túl vastagnak - emiatt fertőzéseket és betegségeket okozhat. Ha a talajtakaró részecskék túl nagyok, kártevők jelenhetnek meg bennük.
Szervetlen talajtakarás természetes eredetű összetevők felhasználásával állítják elő. A legtöbb esetben ezt a védőréteg létrehozásának módszerét sziklák vagy ipari anyagok felhasználásával hajtják végre: kavics, homok, kavics, kavics, téglahulladék, polimer film, agrofibre, zsákvászon, duzzasztott agyag. Szervetlen talajtakarás:
- védi a helyet a gyomoktól;
- hosszú ideig megtartja a talaj nedvességtartalmát;
- megakadályozza a növények túlmelegedését.
A talajkezelés ezen módszerének hátránya, hogy a szervetlen anyagok nem bomlanak le, és nem növelik a talaj minőségét. Hosszú távú használat esetén a talaj termékenysége éppen ellenkezőleg romlik.
Szervetlen talajtakarás
A talaj mulcsálásának módszerei a feldolgozási technológiák szerint
Szerves anyagok felhasználása esetén javasolt a talaj talajrétege. Az alkalmazástechnológia egyszerű: a talajt vödörbe vagy más tartályba töltik, majd manuálisan öntik az egyes növények alá. Ebben az esetben a legnehezebb feladat a réteg vastagságának nyomon követése. Ha túl magas, akkor a talaj több kárt okoz, mint hasznot.
A talaj burkolóanyagokkal való bevonása egy speciális talajtakaró film használatával jár. Részben fedezi a talajt, és tavasszal használják fel a talaj jobb melegítésére. Ez a módszer lehetővé teszi a korai betakarítást. A folytonos fólia használata csak ipari körülmények között megengedett, ha növényeket termesztenek egy nagy területen. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy nem gátolja a gyomnövényzet növekedését.
Talajtakarási szabályok
A talajtakarást hathavonta egyszer kell elvégezni: tavasszal és ősszel. Tavasszal - a talaj megfelelő felmelegedése és a régi talaj eltávolítása után, ősszel - a betakarítás után.
Az őszi talajtakaráshoz ajánlott kemény anyag használata.
A talajtakarás előtt:
- a parcellát maximálisan megtisztítják a száraz növények;
- a műtrágyák kiszivárognak a talaj felületére;
- a talaj meglazítása.
Ültetvényekben és bogyós növényekben a talajtakarást is végezzék. A talajtakaró réteg felhordása előtt a területet meg kell itatni. Az őszi talajtakarással 15 cm-es védőréteg megengedett. Vastagsága a területbe belépő fény mennyiségétől függ. Ha a zóna árnyékban van, nem kell vastag védőréteget készíteni.
A tavaszi talajtakarás akkor végezhető el, amikor a talaj hőmérséklete eléri a +12 Celsius fokot.
A talajtakaró típusai
A talajtakaró két kategóriába tartozik: szerves és szervetlen. A szerves talajtakaró komplex hatással van a talajra, fokozatosan romlik. A szervetlen talajtakarót rendeltetésszerűen használják, és emellett dekoratív tulajdonságokkal is rendelkezik.
Az organikus talajtakaráshoz leghatékonyabb anyagok listája tartalmazza:
- fenyőmaghéj - a talaj egyik leghasznosabb alkotóeleme, amely öt éven keresztül megőrzi a tápanyagokat;
- fenyő vagy vörösfenyő kéreg - ennek az anyagnak a felhasználásával a fákat és cserjéket feldolgozzák, tulajdonságait legalább 3 évig megőrzik;
- kaszált fű - univerzális elem, amely szinte mindenféle talajjal kompatibilis;
- finom tőzeg - egy homokos és agyag típusú talajon növekvő cserjék kezelésére szolgáló alkotóelem;
- esett tűlevelű tűk - gyorsan bomló anyag, amelyet zöldség- és bogyós növények feldolgozására használnak;
- szárított keményfa fűrészpor - az ilyen talajtakaró a talaj savasságának növelésére szolgál (ne használjon gyantával fűrészporot);
- komposzt - az el nem bomló szerves anyagoktól származó alkotóelemek, amelyek nemcsak védő funkciót látnak el, hanem a talajt is megtermékenyítik;
- szalma - univerzális elem, amely szinte minden növénytípussal kompatibilis;
- lombozat és levél humusz - a téli takarórétegként használt anyag;
- fenyő és fenyőtobozok - a talajban növekvő, magas savassági mutatóval rendelkező könnyű anyag;
- héj magból - az egyik leghatékonyabb alkotóelem a talaj nedvességtartalmának hosszú ideig történő fenntartására;
- faforgács - univerzális anyag, emellett dekoratív tulajdonságokkal is;
- máglya - a kender szárának részeiből előállított növényi növényekhez készült anyag, amely ezen felül védi a baktériumokat.
A szervetlen talajtakaráshoz leghatékonyabb anyagok listája tartalmazza:
- csak - vízszigetelő tulajdonságokkal rendelkező tetőfedő anyagok;
- tetőfedő anyag - hengerelt tetőfedő anyag, amely hosszú ideig megtartja a nedvességet és megakadályozza a gyomok növekedését;
- fekete polimer film - egy olyan összetevő, amely megóvja a talajt a hőmérsékleti változásoktól (nem ajánlott fákhoz és cserjékhez használni);
- fekete agrofibre - hűvös időben történő felhasználásra szánt anyag, amely vizet és oxigént enged a talajba;
- meghosszabbított agyag - égetett agyagból készült talajtalajta, amely a talaj nedvességtartalmának megóvására és a magas hőmérséklettől való védelmére szolgál.
A kombinált talajtakaráshoz több anyag egyidejű használata is megengedett. Gondoskodnunk kell arról, hogy a védőréteg ne váljon túl vastagnak.
Talajtakarni kell az üvegházban?
A fiatal növényeket leginkább a külső tényezők teszik ki. Annak ellenére, hogy az üvegházban vannak, védettek maradnak a hőmérséklet-változások, a nedvesség hiánya és a tápanyag-hiány ellen. Talajtakarás az üvegházakban:
- minimalizálja a hőingadozásokat;
- védi a palántákat a gyomoktól és a betegségektől;
- javítja a gyökérzet növekedését, ezáltal csökkenti a növény halálát.
Az organikus a legjobb választás az üvegházak talajtakarására. A felhasználhatóság szempontjából elsősorban: humusz, fűrészpor és szalma. A második helyen a papír, karton és a tetőfedő filc található. A fenti anyagok hiányában film és spunbond használata megengedett.
A talajtakarás fő hibái
A talajtakarással kapcsolatos tapasztalatok hiányában hibákat lehet elkövetni, amelyek miatt az eljárás nem a jó, hanem a talajt és a növényeket károsítja. A leggyakoribb hibák a következők:
- vastag talajréteg használata nedves időszakban - putrefaktiv folyamatokhoz vezet;
- a túl magas talajréteg kialakulása megakadályozza a fény és az oxigén bejutását a talajba, és betegségeket is okoz;
- talajtakarás szeles időben - a védőréteg nem alakul ki;
- a régi, nem lebontott talajtakaró tavasszal történő megőrzése megakadályozza a föld felmelegedését.
Vastag talajtalajréteget ősszel csak akkor alkalmaznak, ha a terület száraz régióban van, vagy ha télen ritkán esik hó. Más esetekben elegendő egy vékony réteg.
Tavasszal, a kerti munkák megkezdése előtt el kell távolítani a régi talajtakarót. Ezt a feladatot a föld 10 centiméter mélységre történő meglazításával hajtják végre. Csak akkor alkalmazható egy új talajtakaró.
A talajtakarás a talaj felületén védőréteg létrehozásának és minőségének javításának technológiája. Ez az eljárás növeli a termelékenységet és megóvja a növényeket a szélsőséges hőmérsékletektől, a nedvesség hiányától és más tényezők komplexumától, improvizált anyagok segítségével.